Kezdetek
2012-ben mikor kijött ez a kocsi, nem igazán tetszett. Az eleje kissé túlságosan Maserati Granturismo koppintás volt, a hátulja pedig nagyon Subaru-s. Bár a Granturismo szerintem minden idők legszebb túrakupéja, valahogy sose voltam híve annak, ha valamire azt mondják, hogy „olyan, mint a…”! A hasonlóság nem csak nekem volt feltűnő, hisz a tengerentúlon „baby maser”-nak nevezik a GT86-ost, és testvéreit (BRZ, Scion) azóta is. Kezdeti ellenszenvem azonban egyből ellensúlyozta az autóról publikált első tesztek. Nem csak a magyar oldalak, hanem a számomra igazán mérvadó brit autós média véleménye az autóról egyértelműsítette bennem, hogy minél hamarabb ki kell próbáljak egy ilyet.
Első érintés
2013 nyarán el is jött az első „fizikai érintkezés” napja, ráadásul pont egy erre legalkalmasabb helyen a Hungaroringen. Egy Toyotás rendezvény keretében volt szerencsém kipróbálni egy akkor már bő 20ezret futott GT86-os tesztautót. Igaz nem a versenypályán, hanem a fenti lassító sikán melletti Berger-pályán. Ez egy vezetéstechnikai pálya, ami rengeteg féle kanyart, vizes-, jeges-, és mindenféle utat imitáló résszel tűzdelt gyakorló ring. Ami azonnal feltűnt, hogy az autónak igazán érces, karakteres boxer hangja van, szemben a korabeli sajtó „jellegtelennek” tituláló hangzásával. Valószínűleg az akkori média hibája annak tudható be, hogy még nagyon kevés km-es, nyers autókat kaphattak a tesztre. Amit viszont én próbáltam, bő 20ezerKm után már „megjött a hangja”! Hogy ez mit jelent? Különösen szívó motoroknál, fontos a bejáratás, hogy kiégjen rendesen a kipufogórendszer, hogy összekopjon az egész, hogy előjöjjön a kocsi hangja. Nem csak ennél a típusnál jellemző ez a folyamat, hanem az összes szívó nagyobb teljesítményű sportmodellnél, legyen szó a Clio3 RS-ről, vagy az 1,6-os Swift Sportokról, vagy épp a még szintén szívó motoros „UFÓ” Civic Type-R-ről! Hiába a jó dolgokhoz idő kell, főleg ha nincs rajtuk turbó… 🙂
Milyen volt vezetni?
Az autó egyébként pont olyan volt, mint ahogy azt addig sokan „megénekelték”: pontos, reszponzív, könnyen megindítható farú. Egyszóval élmény vele minden méter, és ami még fontosabb nem kell hozzá életveszélyes tempó, hogy elegendő adrenalint termeljen benned. Ez az igazi „Joy of driving”, ami rólad szól, a sofőrről, nem az utca népének mész nagyot, nem fogod lenyomni a piros lámpán melléd feszülő X5 M50d-t. Mert nem ez a lényeg egy igazi sportkocsinál, hanem az öröm, amit a lelkedben okoz. Már csak az üléshelyzet, amikor belehuppansz érezteti, hogy itt valami „célszerszámról” beszélünk. Nem egy Golf GTI, amivel eljárogatsz boltba is, meg munkába is, meg anyádhoz ebédre… Nem. Ez pont az, aminek látszik. Egy vérbeli sportkocsi. Ami nem feltétlenül a nullaszázról szól, hisz manapság már szinte bármilyen ótvar elektromos autó meg tud lepni lámpától-lámpáig egy pár éves, akár nagyobb nevű sport vagy sportos kocsit is. Hogy egy „mazdás” hasonlattal éljek, ez tényleg ló és lovasa közötti kapcsolatról szól. És nem véletlenül hoztam most fel a mazdás vonalat.
Konkurencia
Az egyetlen igazi konkurencia az az MX-5. A 350/370Z már túl „nehézsúlyú-sportoló”, a hothatch-eket pedig nem vesszük ide, hiszen azok már általánosságban a feltöltés révén is jóval erősebbek, viszont a hajtás nem a jó helyen (értsd hátul) van.
Könnyed, élvezetes, közvetlen hátsókerekes sportkocsi hasonló fenntartási költségekkel, nincs más csak a kis Miata. A hangsúly itt pedig a „kis” jelzőn van. Főleg az árban/évjáratban leginkább konkurens ND Miata egy jóval kisebb autó. Nekem kifejezetten bohócautó, nem tudom komolyan venni a kinézetét. Aránytalanul kisebb bármitől a forgalomban, ezáltal inkább hat játékautónak, és csal mosolyt az utca népére, ahelyett hogy veled tenné mindezt. Vezetni sem akkora truváj, mint a Toyota GT86-ost. Számomra ez a dülöngélés, bólintgatás nem fér bele a sportos vezetésbe. Oké, egy gátló-cserével ez orvosolható lehetne, de még akkor is ottmarad az MX-5el kapcsolatban az az érzésem, hogy ez inkább egy lányos autó. Apropó nemi szerepek: a nők tekintete olyan gyorsan semmiről nem pattan le, mint az MX-5ről. 🙂 Mindenki döntse el, miért…
Mindenesetre a Toyotánál tudták mi kell a népnek, és jól érezték, hogy ha 10%-al nagyobb, normális méretű, „kupé MX-5öt” csinálnak, akkor tarolni fognak vele. És lám, így is lett!
Mikor vegyünk GT86-ot?
Akkor, ha a fent leírtak alapján igényed van egy olyan hobbiautóra, amit tudsz használni a hétköznapokban is, nem eszi le a fejed, viszonylag normál keretek között fenn tudod tartani, és szeretsz egy kicsit –jó irányba- kilógni a sorból! Minden másra pedig ott a Suzuki Vitara, zokni-szandál kombóval, és hasitasival! 🙂
